Millenniumi Földalatti Vasút: A vonal felújítása és meghosszabbítása 1973-ban | |
---|---|
Nemzetközi kitekintés a metró történetére | Millenniumi Földalatti Vasút | A MFAV 1973-as felújítása | A MFAV 1995-ös felújítása | 2-es és 3-as metró építése | Dél-Buda-Rákospalotai metróvonal története | |
A kontinens első földalattija 100 éves fennálása során számos átalakítást, felújítást ért meg. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Mexikói útig történő meghosszabbítása volt. A közlekedéspolitikai koncepció szerint a főváros nagy tömegforgalmú részei és a belső városrészek között gyors összeköttetést kellett létesíteni részben föld alatt, részben pedig gyorsvasúti vonalak építésével, amelyekre felszíni vonalak hordják rá az utazóközönséget. E koncepció keretében került sor a FAV meghosszabbítására. A tanulmányok az új járműtelep és végállomás helyét egyértelműen a Kacsóh Pongrác út-Mexikói út-Erzsébet királyné útja-Kolombusz utca által határolt területen határozták meg. Itt kialakítható volt az új forgalmi csomópont, amelyhez villamos- és autóbuszvonalak csatlakoznak. Vonal tekintetében két lehetőség jöhetett számításba, a tó alatti ill. azt északra megkerülő változat. A hatóságok - különös tekintettel a költségtényezőkre - a Városligeti tó alatti vezetés mellett döntöttek. Ez a felszíni szakasz megszüntetését és a teljes vonal alagútban vezetését jelentette. A beépített műtárgyak monolit vasbeton szerkezetűek. Geometriájuk a biztonságos vasútüzem és a környezeti, hidrogeológiai adottságok határozták meg. Az 1016 m hosszban épült vonali műtárgy zárt keretszerkezet. Általános keresztmetszetétől eltérő megoldásokra csak speciális helyeken kerül sor. |
|
A Mexikói úti járműtelep | |
A kihúzó vágánytér alaprajza | |
Vasúti pálya A vasúti felépítmény szerkezeti kialakítását sok vita előzte meg, míg végül a hagyományos kavicságyas szerkezet mellett döntöttek. A 48,5 kg/fm dúlyú felépítmény vasbeton aljakkal és 40 cm vastagságú zúzottkő ágyazattal készült. Közművek kereszteződéseiben a síneket vasbeton lemezbe erősítették. Legnagyobb emelkedő 26 ezrelék; legkisebb ívsugár 90,00 m. Vágánytengelytáv a vonalon 3,40 m az állomásokon 3,60 m. Járművek
A 30-as évek elején a forgalom gyorsítása érdekében a motorkocsikat átalakították és 1960-ban pótkocsikkal egészítették ki. A megnövekedett forgalmi igényeket további átalakítással már nem lehetett kielégíteni. A meghosszabbítás munkálataival egy időben a régi járművek felváltására az akkori Ganz-MÁVAG, illetve a Ganz Villamossági Művek 21 új csuklós motorkocsit gyártott. Jelző- és biztosítóberendezésAz eredeti jelzőberendezés mindvégig balmenetes közlekedéssel látta el a feladatát. A rekonstrukció során jobbmenetre tértek át. Az új jelzőberendezés az önműködő leállító berendezéssel felszerelt kocsikat automatikusan irányította. A két végállomáson felállított kezelőpultok egyikén a szerelvények mindenkori helyzete ellenőrízhető és befolyásolható volt. A berendezéseket a Telefongyár és a svájci Integra cég szállította. ÁramellátásA vonalhosszabbítás és az új motorkocsik nagyobb teljesítményfelvétele egy új áramátalakító építését tette szükségessé. Az új áramátalakító a Mexikói úti végállomáson a kihúzó vágány mellett, a felszín alatt létesült. |
|
Az 1973. december 30-án átadott szakasz alagút- és állomás-keresztmetszete | |
Az 1973. december 30-án átadott szakasz hossz szelvénye | |
Szöveg: Karácsony György; Képek: Kelecsényi Zoltán, Orbán Péter | |