Szöveg forrása: Városi Közlekedés, 1996. április, 36. évfolyam, 2. szám

Dr. Czére Béla

A városok közlekedésének nagy múltja, eszközeinek differenciálódása, feladataik és üzemük sajátosságai fokozatosan arra a felismerésre vezettek, hogy a távolsági közlekedés ágazatai: a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedés mellett a városi közlekedés egy újabb, viszonylag önállósult ágazata a közlekedésnek. Ennek oka nem annyira eszközeinek eltérő volta, mint inkább az a nagyfokú területi koncentráció - és az ebből adódó számos probléma -, amely a városi közlekedés alapvető sajátossága. Ez az oka annak is, hogy napjainkban a városi közlekedést - a komplex közlekedéstudományok keretében - egyre inkább viszonylag önálló tudományos ágazatnak tekintjük.

Hasonló felismerésnek lehetünk tanúi a közlekedési muzeológiában is. A múlt században a már meglevő vagy akkor alapított műszaki, illetve közlekedési múzeumok megőrizték ugyan a városi közlekedés egyegy jelentős járművét vagy más, kisebb objektumát, de nem kezelték őket önálló gyűjteményként. Csak az utóbbi évtizedekben - amikor a városi villamosok első példányait is kezdték kivonni a forgalomból - vált tudatossá, hogy e tekintetben is sajátos és igen jelentős volumenű feladatról van szó. Az iparilag fejlett országokban némelybol önálló múzeumokat alapítottak a városi közlekedés eszközeinek bemutatására, máshol a műszaki, illetőleg közlekedési múzeumok kezdtek intenzívebben foglalkozni ezeknek a történelmi értékeknek gyűjtésével és megőrzésével. Egyes országokban amatőr egyesületekbe tömörültek a városi közlekedési muzeológia barátai és többnyire nagy aktivitást fejtenek ki, amely a társadalmi munkában való helyreállításra is kiterjed.

Az 1896-ban alapított budapesti Közlekedési Múzeum is megőrzött régi gyűjteményében néhány városi közlekedési objektumot, de a céltudatos, önálló városi közlekedési muzeológiát csak a legutóbbi években fejlesztette ki. Először az 1971. évi új állandó kiállításainak megnyitásakor - a múzeum fennállásának 75 éves jubileumára - kerülhetett sor arra, hogy egy módszeresen felépített, a városi közlekedés történetét modellekkel, számos dokumentummal exponáló állandó kiállítással léphetett a nyilvánosság elé. Ezt megelőzően és követően is számos városi közlekedési alkalmi kiállítást mutatott be múzeumunk nemcsak Budapesten, hanem külföldön (Drezda, Prága, Brno) is.

Mindez természetesen csak intenzív gyűjtő és tudományos munka bázisán valósulhatott meg. A múzeum városi közlekedési tárgyi gyűjteményének állaga jelenleg mintegy 400 darab, emellett tekintélyes mennyiségű és értékű archivális anyaggal is rendelkezik. A növekvő számú modellek mellett az eredeti tárgyak száma - beleértve az eredeti járműveket is - állandóan gyarapodik. Ma a múzeum egyik legnagyobb gondja éppen a megmentésre érdemes, nagyszámú városi közlekedési jármű megőrzése, konzerválása és bemutatásuk lehetőségének biztosítása.

A Közlekedési Múzeum a maga gyűjtő és feldolgozó munkáját a városi közlekedés területén - mint más közlekedési területeken is - csak úgy tudja sikerre vinni, ha szorosan együttműködik szakterületének üzemeivel, vállalataival. Ezért nagy jelentőségű az a szocialista szerződés amelyet a Budapesti Közlekedési Vállalat és a Közlekedési Múzeum vezetői 1972. február 25-én írtak alá, és amelynek realizálása azóta örvendetes módon előrehaladt.

E szerződés - többek között - kimondja:

„A múzeum feladata közlekedésünk múltjának bemutatása mellett a jelen és a jövő közlekedésének megismertetése is. A BKV feladata Budapest közlekedésének korszerű lebonyolítása és állandó fejlesztése.

Mindkét intézmény közös gondja fővárosunk jelenkori közlekedési problémáinak, műszaki fejlesztésének széles körű bemutatása. A múzeum a közlekedés múltjának feltárásával nemcsak regisztrál, de sokszor útmutatást, ötletet ad a megoldatlan feladatokhoz is. A történeti fejlődésbe ágyazva a nagyközönség könnyebben megérti és elfogadja a közlekedés fejlesztésének távlati terveit.

Szerződő felek úgy vélik, hogy ezen a ponton találkoznak érdekeik és lehetőségeik. Ezért a múzeum jubileumi évétől állandó kiállítást szentel a városi közlekedésnek, ezt önálló közlekedési ágazatként kezeli, a BKV pedig - mint a többi állandó kiállítással rendelkező közlekedési ágazat - sajátjának tekinti a Múzeumot és hozzájárul gyűjteménye gyarapításához.”

Ezt követően a szerződés igen részletesen, pontokba foglalva felsorolja BKV és a múzeum vállalt feladatait és a közösen elvégzendő munkát. E pontok egyike kimondja, hogy a két szerv vállalja: a fővárosi tömegközlekedési eszközeit megőrzik az utókor számára. Ennek érdekében - egyebek közt - megvizsgálják a budapesti Deák téri földalatti állomáson kialakítandó bemutatóhely létesítésének lehetőségét, a muzeális értékű földalatti kocsik elhelyezésére.

A Deák téri csomópont helyszínrajza: az 1956. évi vonalkorrekció utáni helyzet. A vastag szaggatott vonal jelzi a meglevő felhagyott alagútszakaszt, amely a Földalatti Vasúti Múzeumnak ad otthont (a vékony szaggatott vonal az elbontott vonalszakasz körvonalait mutatja)

Kép forrása: Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

Ilyen előzmények után került sor a budapesti Földalatti Vasúti Múzeum koncepciójának kialakítására.

Az ötletet az adta, hogy az 1896-ban megnyílt Budapesti Földalatti Közúti Villamos Vasút (BFKVV) több mint fél évszázadon át változatlan vonalvezetése a metró építésével összefüggésben 1956-ban némileg módosult. A Deák téren egy kisebb sugarú íves szakaszt kiiktattak, az állomást az új szakaszon alakították ki. Az így feleslegessé vált alagútszakasz egy részét megszüntették, másik, 62 méteres szakaszát lefalazták, s az azóta is úgy maradt. A millenniumi földalatti vasút 1973-ban befejezett rekonstrukciója és vonalmeghosszabbítása a Deák téri helyzetet nem érintette. Az új metrócsomópont építésével kapcsolatban azonban ismét felmerült a megmaradt alagútszakasz sorsa, s az illetékesek annak végleges megszüntetését - betömését - tervezték.

E vissza nem térő „történelmi pillanat” lehetőségét felismerve, kezdeményeztük a földalatti múzeum létesítését, a következő meggondolások alapján:

• A budapesti millenniumi földalatti vasút megmaradt alagútszakasza egyedülálló lehetőséget ad arra, hogy egyes értékes járműveit eredeti helyükön, „in situ” mutathassuk be.
• Ez a földalatti múzeum - éppen a meglévő adottságok folytán - viszonylag kis költséggel megvalósítható.
• A földalatti múzeum Budapest legnagyobb földalatti vasúti csomópontján létesíthető, közvetlen kapcsolatban a hatalmas utasforgalmú aluljárórendszerrel.
• A „kis” földalatti és a két metróvonal találkozási pontján létesülő múzeum önként kínálja a lehetőséget arra, hogy a közlekedéstörténetileg kiemelkedő jelentőségű millenniumi földalatti vasút témáját a modern metró témájával együtt - beleértve utóbbi fejlesztési terveit is - mutathassuk be, s ezáltal az új kulturális intézmény a budapesti városi földalatti vasút egész témakörét átfogja.

Az elképzelést az illetékes hatóságok: Budapest Főváros Tanácsa V. B. Közlekedési Főigazgatósága, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium is nagy megértéssel fogadták és támogatták, biztosítva a megvalósítás költségeit is. Ily módon a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat tervei alapján a BKV szervei 1974-ben megkezdhették az építési-átalakítási munkákat, 1975. elején pedig sor kerülhetett az 1. pályaszámú motorkocsi és pótkocsi, valamint a 19. pályaszámú motorkocsi -amelynek helyreállítását, kiállításképessé tételét a BVK Szakmunkásképző Intézete végezte - nyílt munkagödörbe való beeresztésére és végleges helyére való beállítására. Azóta a múzeum építészeti kiképzése és állandó kiállításának előkészítése ütemesen halad, s így megvan a remény arra, hogy ez év őszén - a Közlekedéstudományi Egyesület, a BKV és a Közlekedési Múzeum által rendezendő nemzetközi szimpozion keretében - megnyitható lesz.

A felújított kocsik leeresztése a múzeummá átalakított alagútba 1975. január 11-12-én

Kép forrása: fortepan 212501

Új kulturális intézményünk, a Földalatti Vasúti Múzeum a Közlekedési Múzeum új fináléjaként létesül, amelynek üzemeltetését - a két intézmény között megkötött hosszú lejáratú szerződés alapján - a Budapesti Közlekedési Vállalat vállalta. Ennek értelmében a Közlekedési Múzeum nemcsak berendezi, hanem a jövőben is gondozza és fejleszti a Földalatti Vasúti Múzeum állandó kiállítását, míg a Budapesti Közlekedési Vállalat ellátja mindazokat a feladatokat, amelyek a múzeum mindennapos üzemben tartásával kapcsolatosak.

Kép(ek) forrása: Kovács Ádám. A kép(ek) Wikimedia Commonson is megtalálható(ak).

A kiállításnak ez a része, az eredeti járművek és berendezések - attraktív megvilágításban - bizonyára a legnagyobb érdeklődést keltik majd a látogatók körében.

A kiállítás harmadik fő része, ugyancsak az eredeti íves alagútszakaszban, a járművekkel szembeni falon elhelyezkedő mintegy 40 méter hosszú vitrinsor, amelynek tematikai mondanivalója három, nagyjából, egyforma terjedelmű részre oszlik. Mindhárom rész gazdag dokumentumanyaggal, iratokkal, rajzokkal, fényképekkel, modellekkel és kisebb eredeti tárgyakkal jeleníti meg mondanivalóját. Számos, évekig tartó levéltári kutatómunka eredményeként felszínre került történeti adat most kerül először a nyilvánosság elé.

Az első rész a millenniumi földalatti vasút építésének előzményeit: a Sugár úti (ma: Népköztársaság útja) lóvasút, illetve villamos elvetett terveit, a zsúfolt omnibuszközlekedést, majd a földalatti vasút gondolatának felvetését, Balázs Mór kezdeményezését mutatja be. Ezt követően dokumentálja a vasút terveit és az építés lefolyását, az alkalmazott technikát, exponálja a pályát, az állomásokat és lejárókat, a biztosítóberendezést, a járműveket és a forgalom lebonyolításának jellemzőit.

A második rész a „kis földalatti” későbbi átalakításaival, fejlesztésével foglalkozik. Itt helyet kaptak a földalatti vasúthálózat továbbfejlesztésének elképzelései (amelyek nem valósultak meg), a forgalom alakulásának adatai, a műszaki átalakítások dokumentumai a 20-as, 30-as évekből, a Deák téri állomás 1956. évi átépítésének, majd a vasút 1973. évi teljes rekonstrukciójának és vonal-meghosszabbításának emlékei.

Végül a harmadik rész a budapesti földalatti vasútépítés jelenét és jövőjét idézi: a metróhálózat kialakításának eddigi eredményeit és jövő terveit tárja a látogató elé. Kiindulva a különböző budapesti gyorsvasúti tervekből, nyomon követi az építés megindulását, a kelet-nyugati vonal két szakaszban történt megnyitását. Bemutatja a metró műszaki megoldásait: a mélyvezetésű alagút építésének technikáját, a pályát, az állomásokat és csomópontokat, a mozgólépcsőket, a biztosítóberendezéseket, az áramellátás berendezéseit, a járműveket és a forgalom irányítását.

A kiállítás utolsó részlege - a vitrinsor utáni falrészen - Budapest gyorsvasúti hálózatának megvalósult, illetve épülő, valamint tervezett vonalai ismertetésével, a Városi Közlekedéspolitikai Koncepció egyik alapvetően fontos célkitűzésének bemutatásával búcsúzik a látogatótól.

A budapesti Földalatti Vasúti Múzeum megvalósításával hazánk múzeumi hálózata egy nemzetközileg is egyedülálló, mind elhelyezését, mind tartalmát és attraktív megjelenítését tekintve nagy értékű, új kulturális intézménnyel gazdagodik. Bizonyos, hogy jövendő látogatóinak tízezreit maradandó élménnyel, gazdag ismeretanyaggal gyarapítja majd, és segít a városi közlekedés oly sok problémát hordozó feladatainak jobb megértésében is.