cikkek, Nemzeti Színház bontása

Az aluljáró építése a Nemzeti Színház lebontásával kezdődött, mely élénk vitát, sokakban fájdalmat és keserűséget váltott ki. Az idősebb generáció egy megszokott színfoltot, sok forró színházi este emlékét és a régi Pest egy darabját vesztette el. A tárgyilagosság kedvéért meg kell említeni, hogy sokan, akik belülről nem is látták még a színházat, pusztán a színházépület körül lebegő álromantika hatására tiltakoztak a lebontás ellen. Mindenesetre bizonyos, hogy ha ebben az időben népszavazás döntötte volna el a színház további sorsát, a józan mérnöki számítás az érzelmekkel szemben alulmarad.

A metró blaha lujza téri állomásának megoldására 16 változatot dolgoztak ki. Ezek többsége a Nemzeti Színház meghagyásával számolt. Volt tehát lehetőség a színház lebontásának elkerülésére, ha a kérdést a metró állomáskijárat megépíthetőségére szűkítjük le.

Az épület természetesen hátrányosan befolyásolta az állomáskijárat és a tér közlekedését. Mindenki, aki a Blaha Lujza tér közlekedésének megoldásán dolgozott, tudta hogy valóban jó közlekedési megoldás csak a színház elbontása árán valósulhat meg.

A közlekedési szakemberek azonban sokáig nem akarták felvetni a színházépület bontását. A közlekedési szakemberek - bár ők érezték a legjobbab a legbontás szükségességét - igen tartózkodóan nyilatkoztak az ügyben. Valójában senki sem akarta közülük magára vállalni a kezdeményezést olyan kérdésekben, amely látszatra országos kulturális érdekeket érint.

Amikor a metró állomásának építése az épület alá érkezett, az épületben folyó előadásokat szüneteltetni kellett. A mélyben közvetlenül a színház alatt - igen rossz, folyós talajban építették a Blaha Lujza téri metróállomást és az épületet süllyedési veszély fenyegette. A süllyedés várt mértéke nem volt akkora, hogy az épület összedőlése bekövetkezhessen, azonban a repedések, vakolatlevállások veszélye fennállt. A balesetek elkerüléséért az építés idejére bezárták a színházat.

Ésszerűnek látszott, hogy a kényszerű kiürítés után - mielőtt a társulat visszaköltözne az épületbe - hajtság végre a korszerűsítést és a felújítást. Ekkor mérték fel, hogy a korszerűsítés képtelenül magas költsége ellenére ebben az épületben nem lehet megfelelő körülményeket teremteni.

Amikor ezek a megállapítások a színházi szakemberek részéről is megerősítést nyertek, a közlekedési szempontokat is bátraban lehetett a mérleg serpenyőjébe dobni. Végül is a bontás elhatározása a színházi és a közlekedési szempontok együttes mérlegelésével, egyetértésben született meg.